03. Bocsánat

Éjszaka arra keltem, hogy valaki kopog az ajtón. Kikukucskáltam a kémlelőn, és láttam, hogy Zayn még mindig itt dekkol a lakás előtt. kezdtem megsajnálni, bár elég tahó volt velem, de az, hogy lassan 4 órája itt van...
Halkan kinyitottam az ajtót, majd kilépve azon magam mögött be is húztam, nehogy felébredjenek a lányok
-Honnan a francból tudtad meg, hogy hol lakom?
-Teljesen mindegy. Szeretnék őszintén bocsánatot kérni a mérhetetlen parasztságomért
-Nem mindegy - álltam ki a kérdésem mellett
-Most...öhm, hahó, bocsánatot kértem
-Igen, és? Tegyem zsebre? Úgy érzem a majdani bocsánatkéréseiddel tele lesz a padlás
-Hát... - vakargatta a tarkóját - ...négy és fél órája itt ülök...
-Jó, még valami?
-Hát...elmondanád a nevedet, kérlek?
-Ha elmondod honnan tudtad meg a címem, akkor igen - de mivel láttam, hogy nem húzom ki belőle az infót, taktikát váltottam - Kérlek - mentem közelebb hozzá, kiskutya szemekkel
-Ne kísérts, fáradt vagyok - pislogott laposakat
-Gyere be nagyfiú - húztam befelé, és nem is nagyon ellenkezett - Dolgoztál? - ő pedig csak bólintott. Levette a kényelmetlen farmert, én pedig letettem elé egy bögre teát, és bekapcsoltam a tv-t. 10 perc múlva, már csak az egyenletes szuszogását hallottam magam mellől, aminek dallamossága lassan engem is elnyomott
Másnap korán kidobott az ágy, és mikor nyújtózkodtam véletlenül oldalba vágtam valakit magam mellett, aki fájdalmasan felnyögött, de nem ébredt fel, viszont...a pólója nem volt rajta, pedig emlékszem, hogy elalváskor még a fehér textilhez simultam. Most viszont megcsodáltam kidolgozott, napbarnított, tetoválásokkal teli felsőtestét, majd tekintetem tovább siklott gyönyörű arcára. 3-4 napos borostán csillantak meg a reggeli napfény első sugarai, haja kuszán állt, de mégis rendezetten keretezte arcát, lecsukott szemhéja csodálatosan hosszú szempillákban végződött
-Nehéz aludni, ha 5 perce bámul valaki szemérmetlenül
-Öhm, ne haragudj - nevettem magamon
-Gyere ide - mondta továbbra is csukott szemmel, de kinyújtott karokkal, és mosollyal a szája szegletében, én pedig nem tudom miért de teljesítettem kérését. Odabújtam hozzá, fejemet a vállára hajtottam, és felnéztem rá:
-Ennyire ronda vagyok, hogy folyton bámulsz?
-Inkább ennyire hülye. Csodaszép va...hupsz... - hajtottam le a fejem
Mosolyogva kezdett bele:
-Tényleg szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi alpáriságomért. Nem ismerlek, és nem szabadott volna ilyet mondanom.
-Máskor figyelj erre.
-Ma lenne egy rendezvény, eljönnél velem? A Nemzeti Galery-ben lenne 7-kor
-Nem tudom. Harry meg fog ölni. Mióta veled vagyok, azóta a pár nap óta semmit sem dolgoztam, és itt a lényeg az, hogy minél több ember mellett...alatt fordulj meg, hogy széles körben legyél ismert.
-Rendben - ennyit mondott. Magára kapta a ruháit, és kiviharzott
-De...Zayn - kiáltottam utána. Megállt, de nem fordult meg - Naomi vagyok - mondtam, ő pedig e két szót felfogva lépett ki az esős, zord, londoni reggelbe.


Összeszedtem minden erőm és kimásztam az ágyból, ugyanis miután Zayn elment, én még visszafeküdtem picit lustálkodni.
Kiültem az ágyam szélére, megkerestem a hajgumim, és hanyagul összekötöttem a hajam. Odahúztam a lábamhoz a papucsom, majd kibotorkáltam a konyhába. Illetve, kibotorkáltam volna, ha a bokám nem fáj olyan nagyon.  Rohadt nagy hülyeség volt kiugrani az autóból. Nem tudtam mást csinálni. Ideges voltam és csalódott. Nem állt meg? Hát persze h az a legjobb megoldás hogy ki kell ugrani az autóból. Ügyes vagy Naomi. Nembaj, túlélem, legalább Zayn megtanulta hogy nem beszélhet velem úgy mint egy kutyával. Adtam magamnak még egy lehetőséget a felállásra, nagy nehezen sikerült, szóval elindultam a konyha felé, hogy keressek valami ehető dolgot.

*Zayn szemszöge*

Naomi. Tényleg nem akartam úgy beszélni vele, csak felidegesített, hogy annyira fél Harrytől. Nemkellene annyira paráznia, nem olyan kemény gyerek ő mint amilyennek mutatja magát.
Nem irányíthatja az egész életét. 16 évesen nem a legjobb foglalkozás a sarkon állás, és az idegen ágyakban való hempergés, de neki muszáj. Nem azért csinálja mert jól esik, hanem mert muszáj. Ma érte megyek 7-re, ha nem jön el velem a rendezvényre akkor leszállok róla, és békén hagyom.. Örökre. A nagy gondolatmenetemet a hangos duda zavarta meg, ugyanis zöldre váltott a lámpa, én meg még mindig nem indultam el. A studióba vezetett az utam, ugyanis dolgozunk a szóló karrieremen. Ma például elkezdjük írni az első saját dalom. Rengeteg ötlet kavarog a fejemben, bár lemerem fogadni hogy mikor papírra kéne vetni, az összes gondolat kimegy a fejemből. Igen, én szeretem saját magam megírni a dalaim, elfogadom a segítséget, de nemhagyom hogy más írja helyettem. Mert az olyan mintha nem is az én dalom lenne. Nem az én érzéseim vannak benne.
A studióhoz érve leparkoltam az autómmal, a fejemre húztam a kapucnim ugyanis, esős volt az idő. Míg az épülethez értem, néhány kedves rajongó megállított egy-egy képre. Gyorsan lezajlott a fotózkodás, aztán a studió bejáratához értem.

Jó pár órát a dalommal foglalkoztunk, észre sem vettem, hogy mennyire eltelt az idő. Elköszöntem a többiektől, aztán haza ugrottam zuhanyozni, öltözködni, stb.
Elsétáltam a parkolóba, a szokásos helyre parkoltam ezuttal is, szóval nem volt nehéz a sorok között megtalálnom a fekete Audi-mat. Haza száguldottam, ugyanis már fél 6 volt, és Naomiért 7-re megyek. Ha egyáltalán eljön.. A lakásomhoz érve, leparkoltam, felszáguldottam a lépcsőn, a bejárathoz érve ajtót nyitottam. Egyenesen a szobám felé vettem az irányt, hogy keressek egy elegáns ruhát magamra. Sötét nadrág, fehér ing, és fekete öltöny mellett döntöttem. Kivettem a szekrényből az előbb említett ruhákat, majd a folyosón keresztül a fürdőszobába vettem az irányt. Ledobtam magamról a ruhát és a zuhany alá álltam. Megengedtem a vizet, nemtúl meleget és nem is túl hideget, pont megfelelő volt.
Hamar végeztem a zuhanyzással, felkaptam a kikészített ruhákat, plusz hozzácsaptam egy odaillő nyakkendőt is. A tükör előtt sok időtt töltöttem, ugyanis a hajam sehogy sem volt jó.. Mikor sikerült egy elviselhető frizurát csinálnom magamnak, zsebreraktam a telefonom, felkaptam egy fekete cipőt, a kocsikulcsot és elindultam a kijárat felé.
Nem kevés időbe tellett mire Naomiék szállójához értem, de még időben voltam.
Bekopogtam az ajtón, szerencsémre Ő nyitott ajtót. Gyönyörű volt. Combközépig érő fekete koktélruha szerűség volt rajta. Szememmel végig mértem, amit valószínűleg ő is észrevehetett.
- Miaz? Ennyire ronda vagyok? - kérdezte lebiggyesztett ajkakkal.
- Gyönyörű vagy Naomi.
A bókom hatására elpirult, majd beljebb húzott a lakásba.
- Nos akkor eljössz velem a rendezvényre? - kérdeztem kissé visszahúzódva, ami egyébként egyáltalán nem vall rám.
- Figyelj Zayn. Tisztában vagyok vele hogy Harry kifog nyírni, de nem érdekel. Veled akarok menni. - jelentette ki.
- Tényleg? - csillant fel a szemem.
- Igen. Harry-vel majd beszélek. De most menjünk, mert el fogunk késni. - mosolygott.
Bólintással jeleztem hogy mehetünk. Illedelmesen magam elé engedtem, de ő lemaradt, hogy becsukja az ajtót. A lépcső alján megvártam, és akaratom ellenére is összekulcsoltam a kezünket. Először még magamon is meglepődtem, aztán ahogy néztem Naomi reakcióját, megnyugodtam. Nem húzta el a kezét, hanem csendben figyelte a tetteimet. Kézen fogva sétáltunk az autómhoz. Illően kinyitottam neki a kocsi ajtót, megvártam míg beszáll, majd bezártam. Átsétáltam a vezetői oldalra, beszálltam az autóba, a biztonsági övet bekapcsoltam és már indultunk is. Az út csendesen telt. Éreztem hogy néha rám-rám pillant, de nem szólt egy szót sem. Hamar odaértünk a Galery-hez, és kerestem egy közeli parkolót, hogy ne keljen sokat sétálnunk. Behúztam a kéziféket és Naomi felé fordultam.
- Megérkeztünk. - mosolyogtam.